az alábbi szlogenre kerestem rá:

*A bolond szél ravasz, vigyázz, mert elfúj!

Jól emlékeztem arra, melyik blogtársam oldalán fogom megtalálni. Akitől a labdarózsás képet kaptam ajándékba, amiről pedig nagymamám kedvanc dala jutott eszembe. Nem kerestem feleslegesen, mert bejött a keresett oldal, csak egy volt a bökkenő, hogy a bejegyzések szőrén szálán eltüntek. A beírások helyén egy kivonás (mínusz) jel látható, remélem lesznek még képek, bejegyzések -

majd holnap

.

felkerestem Katát, de úgy vettem észre nagyon maga alatt van. Nem zavartam, de itt most vígasztalom a szivárványos képéhez beugrott egy dal:

Hallottam egy régi mesét, el nem feledem. Ha átmegyek a szivárványon, boldog lesz életem. Gyere vélem, jó barátom, induljunk hát el! Vár minket a szivárvány, megvár, higgyed el! Esik most az eső, ragyog fenn a nap. Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt.

Bízom benn, hogy elmúlik a letargiája ma, de legkésőbb -

majd holnap ..............

felkerekedtünk a párommal, vittünk ebédet a mamának. Gulyáslevest és szilvásgombócot. Pár darab gombóc sárgabarackkal volt töltve, nem győzte dicsérni milyen fenséges, még a királyok sem ettek finomabbat. Aztán elmentünk a bátyámhoz, felköszöntöttük névnapján. Az idei volt az első eset, mikor pontosan az esedékesség napján tiszteltük meg, se előbb se utóbb. Közben felébredt az unoka, most kezd pötyögni, ezt azt mondogatni, Ica helyett acit, majd cicát. Mikor hazaérkeztünk a fiam örvendeztetett meg. Sikerült neki letölteni a régi gépem Wincseszteréről a képeket és dokumentumokat. Ugráltam volna a mennyezetig, de még rakoncátlankodik a sajgó lábam, még csak egy félidőt mernék vállalni. Egy teljes meccset? -

majd holnap