Az én kiskertem
.
.
Lassan minden a régi kerékvágásba kerül. Sikerült felpakolnom a kívánt képeket. A fenti képen az erkélyládám látható tele virággal. Nekem ez az arborétum a tízemeletes panelban.
.
Az alábbi képnek azt a címet is adhatnám: Csendélet a sarokban
.
Ezen a gépen próbálom írni - amit nemrég kaptam, mert a másik bedobta az unalmast - a szebbnél szebb bejegyzéseket. Nagyon új még, ki sem lett fordítva, még körbe a képernyő mellett rajta van a neylonozás. Remélem ha baja lenne, azt a három éves jótállási időn belül teszi, mert különben dühbe jövök.
.
Ki is próbálom a strapabíró billentyűzetet, elég szépen szuperál a kalapálásomra, de azért ha szépet akarok írni csínnyán fogok vele bánni. Vissza is fogok még térni a szombati napra, mikoris délután egészségügyi sétát tettünk a párommal, nagy ívban kikerültük a parkolóban veszteglő kocsinkat. Sokat javult a lábam, már meg sem kottyant neki a közeli szupermarketig vezető út megtétele, legalább is a kávékiadó autómatáig nem is volt semmi gond. Ott éreztem, de jó lenne ülve kortyolgatni a krémcsokis kapucsinónkat. A bevásárláson már túl voltunk, lottót adtunk még fel és a pénzjegy kiadó autómatát teszteltük le, mely jól leszopta a kártyámat, mivel felvettem a fizetésem. Benéztünk a boltba, de csak nyalánkságokat vettünk. Kiérve az üzletből, megállt bennem az ütő: mi az, hogy ekkora áruház előtt nincs egy pad, amire az ember fia leül és elszopogathat egy jégkrémet?! Sehol egy pad, vagy ülőalkalmatosság a nagynevű Interspár előtt. Ez már az igénytelenség netovábbja a részükről. Részemről a pokolra kívántam őket, mert a lábamba újra kezdett visszatérni a fájás. Sugárzó, nyilaló lábbal a füves területen közelítettünk, mikor a játszótéren megpillantottunk két padot. Mindkettő piros volt, de az egyiken tábla volt, hogy nem dohányzó. Erre a padra leültünk, elnyaltuk az édességet, közben fiatalságunkra gondoltunk, mikor még a fiúnk is kicsi volt, rengetegszer megjártuk a játszótér minden zugát. Jó is lenne újra visszatekerni az idő kerekét. És megállt az idő, hatalmas döndörejjel leköszöntött hozzánk egy repülő a magas égből, cikázva köröket rajzolt az égboltra. Nem tudtuk mire vélni, míg fiatalságunk szimbólumát figyeltük a közeli távolban. Éreztük, hogy fiatalodtunk legalább húsz évet. Úgy vettem hazafelé az irányt, mint egy húsz éves. Már nem fájt a lábam. Szerintem a jövő héten mehetek is dolgozni. Belegondoltam, hogy sokat fiatalnak sem jó lenni, mert akkor meg soká lesz nyugdíj. Az vígasztalt, hogyha megérjük; akkor az megjár.
.
Ezt láttuk az égbolton:
.
Mi nem tudtuk lefotózni, de egy szemfüles olvasó beküldte a helyi újságnak a szerelmi üzenetet és mellékelte a képet. Itt megnézheted az eredeti oldalon: *** Szerelmi üzenet az égen ***
.
Fotó: Semei Ferenc
.
