.
Az alábbi írást Czeglédy Gyula emlékiratából hoztam, aki az 1950-es években Ölbő község kántora volt. Szolgálata során töbször is összetűzésbe került Kóbor tisztelendő úrral.
Részlet az emlékiratból:.
"Nagy lelkesedéssel írták sorra alá a családok az íveket, nekünk kántor kell, a pap mehet...jelszóval. Volt is egy kellemetlen incidens ekkoriban, emlékezetem szerint valami októberi litániára mentem át Ölbőre, ekkor már lávaömlésben volt a köztünk lévő barátsága, templom előtt állt a pap meg a Simon bácsi, aki valaha nehéz kalapácsokat emelgetett, izmos karokkal volt ellátva. A pap elém áll a templom ajtajában, a következőket adja tudtomra... Nem kell kántorizálni… egyenlőre nem szól az orgona... amíg nem rendeződnek a dolgok....stb. Menjek haza, majd intézkedik...
.
.
Simon bácsi ellöki a papot...
.
Simon bácsi amikor ezeket hallja, elfutotta a szent Antal tüze, a papot félrelökte a templom ajtajából, majd ezen szavakat kiabálta: Nekünk kántor és muzsika kell, maga meg mehet ahová akar... papot kapunk maga helyett.
Elképzelhető mennyire megrökönyödött az Isten szolgája, a templom ajtajából löki el egy hivő... a papot... Kóbor elfehéredett, majd sírva ment el az ajtóból, talán sohasem szólt ilyen szépen az orgona, mint most. Simon bácsi pedig gyönyörködött a muzsika szépségében.
Elképzelhető mennyire megrökönyödött az Isten szolgája, a templom ajtajából löki el egy hivő... a papot... Kóbor elfehéredett, majd sírva ment el az ajtóból, talán sohasem szólt ilyen szépen az orgona, mint most. Simon bácsi pedig gyönyörködött a muzsika szépségében.
Valami tehetetlen gonoszság feketéllett ki a reverenda alól Kóborból, tán a tehetetlenségnek a dühe fűtötte, hiszen már ekkor államosították a papi birtokokat is, hatalmukban megnyirbálták, mindez 1950-ben zajlott le, amikor a papi hatalmat óriási földrengés döntötte, rázkódtatta meg. Féltve Kóbor a maga földi mazsoláskenyerét, csak az ő zsákja legyen tele, mondván a kántort nem akarják megfizetni és fordítva sült el a fegyvere...
Mint a csapdába került ordas, a maga tehetetlenségében nem tud szabadulni, így nem tudott tőlem se szabadulni Kóbor, a saját csapdám erősebb és emberibb volt a falu előtt. Ölbő lakói meg különösen határozott karakterű településnek a leszármazottjai, akik ha valakit megszerettek, akkor vérüket is ontották érte, ha a szükség úgy kívánta volna. Engem nagyon megszerettek, hiszen igyekeztem a muzsikával, a szép egyházi énekekkel segíteni a sebek begyógyulásán, amit egy háború, egy-egy üldöztetés okozott a fájó emberiségen.
A dalok ünnepélyessége, mondanivalója, az orgona zenéje valóságos ünnepi klubbá tette a hétköznapi munkába elfáradt lelkeket és testeket. Úgy voltak, mint az oroszok idejében, amikor bejöttek, egy darabig csak hallgatja a templomba betért orosz katona a pap kegyeletteljes sápítozását, de hiába hallgatta az orosz nem értette meg a pap prédikációját, egyszer csak megunta az orosz a pap csevegését és felkiált: duma doszt... davaj muzik... és a kántornak muzsikálni kellett. Na valahogyan így volt az ölbői nép is, muzsika kellett nekik, nagyon jó hallásúak voltak az ölbői hívek..."
A dalok ünnepélyessége, mondanivalója, az orgona zenéje valóságos ünnepi klubbá tette a hétköznapi munkába elfáradt lelkeket és testeket. Úgy voltak, mint az oroszok idejében, amikor bejöttek, egy darabig csak hallgatja a templomba betért orosz katona a pap kegyeletteljes sápítozását, de hiába hallgatta az orosz nem értette meg a pap prédikációját, egyszer csak megunta az orosz a pap csevegését és felkiált: duma doszt... davaj muzik... és a kántornak muzsikálni kellett. Na valahogyan így volt az ölbői nép is, muzsika kellett nekik, nagyon jó hallásúak voltak az ölbői hívek..."
.
Forrás: ***Czegledy***
.
