Hargitai Beáta: Faluvég (akvarell)
.
Péntek Zsófia: Falumban
.
Az enyhe februári borzongató szélben,Már a tavasz üzent ifjú kamasz hévvel.
Hirdette, hogy eljön a szép kikelet újra,
Én elmentem haza, el a kisfalumba.
Kopár fák alatt, folyóparton álltam,
Lehúnyt szememmel virágözönt láttam.
Ami majd biztosan eljön, s kivirúl újra,
De ott lehetek-e akkor kisfalumban?
Mert jön még tavasz, mikor bódult éjszakák
Ontják az akácok, hársak illatát.
Olyan lesz minden, mint hajdan ifjú korban,
Csak én nem leszek már ott, a kisfalumban.
Most itt állok egyedűl, és fáj a búcsúzás,
Hogy nélkülem is megy az élet tovább.
De ha nyilik majd a sok gólyahír s ibolya,
Lelkem ott pihen meg a kicsi falumban.
Ezt tudva már, nem fáj többé az elmúlás,
Örök körforgásban, így élhetünk tovább.
Életünk ha szép volt, vagy nyomorúlt mostoha,
Mindent eltakar békésen
a szülőföld bársonyos pora.
.
Mester hármas az alábbi videón: Némethné Kovács Magda, Hargitai Beáta, Péntek Zsófia
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=LIRddGpau9g
