.
Ma nem is nagyon volt kedvem a számítógép elé ülni, mivel a nagy meleg kikészített. Az anyós házánál a hátsó udvarban nyírtam a füvet. Közben elégettem a felgyülemlett gezmetet, rózsafa és szűlővenyige nyesedéket, szénát és avart. Szinte teljes szélcsend volt mikor elgyújtottam a tüzet, de amig rendesen nem gyulladt be, azért szállt a füst a szomszédasszony frissen mosott, és az udvaron kiteregetett ruhái felé.
.
.
Ezzel a dallal köszöntött ma bennünk a facebookon K. Hajnalka néni, aki 1929-ben született.
Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel küldte házassági évfordulónk alkalmából.
Köszönjük kedves Hajnalka, Isten éltessen Téged is nagyon sokáig! Ez a dal nekem és a páromnak is nagyon kedves.
Mikor még volt a Budapest Televízió, akkor ott sokszor hallottuk, és egyik kedvenc dalunk lett.
.
.
"Tiszta fehér oltár felettünk az ég, a nap lemenőben vissza-visszanéz.
Elszállt ifjúságunk mint egy kismadár, szívünkben az emlék boldog ünnep már.
Őszi lombhullásban csendben lépkedünk, gyermekeink nőnek s mi megöregedünk.
/: Boldog mindig lelkünk, ha őket várjuk, jövőnk reménységét szívünkbe zárjuk.:/
Köszönöm te néked, hogy enyém lettél, árnyékból mindig a fénybe vezettél.
Örvények sodrában fogtad a kezem, megköszönöm néked boldog életem.
Köszönöm az erős, dolgos két karod azt, hogy tiszta fénnyel lelked ott ragyog.
/: Köszönöm, hogy mindig veled élhetek, áldja meg az Isten minden léptedet.:/"
