3 SZÓ - 1 VERS
Megadott . | szavak: búzgó, lehel, pufók | | |
Rálehel a szemüvegre . | |||
Joepapes | ................................ |
.
.
Megadott . | szavak: búzgó, lehel, pufók | | |
Rálehel a szemüvegre . | |||
Joepapes | ................................ |
.
.
.
.
................ | Kis karácsony, nagy karácsony, Kisült-e már a kalácsom? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe. Kis fenyőfa, nagy fenyőfa, Kisült-e már a malacka? Ha kisült már, ide véle, Hadd egyem meg melegébe. Jaj, de szép a karácsonyfa Ragyog rajta a sok gyertya. Itt egy szép könyv, ott egy labda. Jaj de szép a karácsonyfa! Kis karácsony, nagy karácsony, Van-e kolbász a padláson? Ha nincs a kolbász a padláson, Nem ér semmit a karácsony. | . |
. . . | |
.
.
........ | .. | Ezt a világító Szűz Máriát a mama megbízásából hoztuk Osztrákból, mert már látott ilyet valakinél. Mindez akkoriban történt, mikor a magyarok világútlevelet kaptak és fellendült a bevásárló turizmus a szomszédos országok üzletei felé. Hosszú sorok álltak a határátkelőhelyeknél, mindenki igyekezett beszerezni bizonyos elektronikai cikkeket. A menő a hűtőláda, a nagyképernyős színestévé, a videomagnó és különböző szórakoztató elektronikai termékek voltak. Mi is megvettük azt ami akkoriban megérte. Kávé, banán, mosószer, duplakazettás rádiósmagnó és egyebek beszerzése után elindultunk becserkészni a mamának szánt szentes ajándék tárgyat. Elég sokat kajtattunk utána, de sikerült, még most is szuperul működik. A mama most elhozta otthonról és a konyha ablakába lett helyezve az adventi díszek mellé. Minden este bekapcsolja a világító Máriáját, mely mellett imádkozgat, a szobrocska pedig fényességével, melegséget árasztva szebbé teszi estéinket. | |
.
A világító Mária megcsodálja a süteményeket: a kódiskiflit, a diós és mákosbejgli rudacskákat
.
.
.
A mai nap kerestem egy rövidke versikémet a sok közül, amit még iwiw fórumon írtam kb. kettő évvel ezelőtt a 3 szó - 1 vers topikban. Az ott közzétett verseket a google kereső nem találja meg. Épp ezért most az összes rövid versem lementettem és folyamatosan közzéteszem a blogomban, nehogy elkallódjanak. Most a legelső vicces verset osztom meg, ami a harmat, a gazdag és a lépcső szó szüleménye.
.
Megadott harmat, | szavak: gazdag, lépcső | ||
Őszi harmat hulldogál a tájra, . | |||
....................... | Joepapes | ...... |
.
.
Csendes éj, szentséges éj – szól a templomok hajóiból az ének és elandalít. Most nemcsak régvolt karácsonyok soha el nem múló emlékei zsongítanak, de a ma karácsonyának igazsága, békessége, boldogsága és az eljövendő karácsonyok remélt örömei is.
Karácsony van.
Az emberszívek tágra nyíltak, kiöntik kizúdítják magukból a szeretetet, amelyből oly keveset van adni idejük embertársaiknak, szeretteiknek. Gondtalan gyermekkacajok, meghatott köszönőszavak, könnyes, boldogságtól csillogó szemek övezik a feldíszített fákat, krisztusi igék lengik át az életünket, remélünk szebb jövőt és szeretetünkkel beflitterezzük világunkat.
Mert karácsony van.
Ma karácsony van mindenütt. Karácsony van ott is, ahol forrón tűz a nap, s ott is, ahol sűrű fellegek ülik ünnepnapjukat. Karácsony ott, ahol bőség és gondtalanság fürdeti a lelkeket, s karácsony ott is, ahol behorpadt hasak és falatnyi élelem után sóvárgó vágyak nyüszítenek. Karácsony, ahol töltött fegyverek bandzsítanak egymásra, ahol radarernyő fölé hajoló hátak groteszk púpjaira ül a csend. Karácsony, ahol emberek szeretik egymást és karácsony, ahol emberek ölik egymást.
És itt is, ott is Krisztus szavait hirdeti az Ige. Az Ő születésének ünnepét hirdetik felkent szónokok, s közben illan a remény, döccen a hit és megrokkan a szeretet az élet könyörtelenségének súlya alatt.
Milyen jó volna kiállni az élet utcasarkára, szót kérni és elhitetni az emberekkel, hogy a szeretet világának hordozói a Nagy Gondolkodók örök életűvé szentelt vágyainak kimunkálói mi vagyunk. Hogy életünk, boldogságunk, mindaz, amiért teszünk, munkálkodunk, vágyunk és imádkozunk, mi magunk vagyunk. Mégis miért, hogy unos-untalan ismételgetve sem döbbenünk rá felelősségünkre? Miért, hogy emlékeinkbe burkolózunk, s múltunkból merítünk erőt a jövőhöz?
Karácsonyt látunk, melyben tipegő léptekkel sietünk ajándékaink felé, karácsonyt, melyben egy csillogó jegygyűrű volt a glóriánk, karácsonyt, melyben gyermekeink ragyogása volt az ünnepi fény, karácsonyt, amelyben már nincsenek itt azok, akik nagyon szerettek bennünket. S karácsonyt remélünk, amelyben unokáink örömében fürödhetünk, karácsonyt, amelyben még megszámlálhatóan együtt vagyunk és karácsonyt, amelyben még reményeink lesznek és vágyaink. És könyörtelen törvényességgel látjuk, érezzük és féljük a karácsonyt, amelyben már csak emlékeznek ránk. Amelyben elhalványodóan, jól-rosszul idézetten megjelennek szavaink, egy-egy mozdulatunk, s amelyben azok, akik bennünket idéznek, már tudják és átérzik az út végét, amelyet nekik is el kell érniük.
Karácsony szent ünnepe tán éppen ezért vált szentté, mert a krisztusi igazságok mellett megadta nekünk az elmúlás mellett a biztonság varázsát, a tudatot, hogy el kell mennünk, hogy valahol, valamikor ki kell kopnunk a világból.
Ezért kéne szertehintenünk önmagunkat, szeretetünket, hitünket és reményeinket a világban, hogy minél később, minél lassabban kopjunk ki belőle.
Most templomok fényes hajóiban zeng az ének. Ünnepeljük a szeretetet és millióan várjuk az éjszakát, a csendes éjt, a szentséges éjt. Várjuk a szeretet megújító erejét, nyúlunk kezek után, melyek még elfogadják kezünket, szemeket keresünk, melyek még belelátnak a lelkünkbe és reménykedünk, holtig reménykedünk az élet szépségében és csodáiban.
Csendes éj, szentséges éj – szól az ének.
És elandalít!
.
.
.
.
.
A:Nézd csak kint a hóban játszik a tél,
Jégvirágot rajzolt a szél.
Á:És gyorsan nyár lesz,
Látod másnak örül a táj.
Csillag hullik bármerre járj,
A:Úgy, mint egy zsebben a kincsek,
A szívben sok kis csoda van,
Á:Nem mondta senki mégis érzem.
A:És bárcsak lenne egy naptár hol
Nincs más csak ünnepnap.
Á:Hiszed vagy nem ma,
Én is pont ezt kértem.
Ref:
Pár nap még nem a világ,
Minden nap látnunk kell,
Számít, hogy mit kívántál,
Úgyis lesz készülj fel!
Ha a szívünk él,
Jöhet nyár vagy tél.
Míg a földön jársz
Még sok mosolyt találsz.
A:Képzeld láttam kint a lábnyomunkat,
Te titkolod, hogy hóangyal vagy.
Á:Hát látod járt már neked egy kis meglepetés,
Akkor is ha semmit sem kérsz.
A:Úgy, mint a szívben a kincsek,
A földön sok kis csoda van
Á:Nem láttál mindent mégis érted
A:És, hogyha játszunk,
Az jó, mert újra egy gyermek vagy
Á:Hiszed vagy sem,
Ezt én is pont így érzem
Ref:
Pár nap még nem a világ,
Minden nap látnunk kell,
Számít, hogy mit kívántál,
Úgyis lesz készülj fel!
Ha a szívünk él,
Jöhet nyár vagy tél.
Míg a földön jársz
Még sok mosolyt találsz.
(Pár nap még nem a világ)
(Pár nap még nem a világ)
(Pár nap még nem a világ)
(Pár nap még nem a világ)
A,Á:Úgy, mint egy zsebben a kincsek,
A szívben sok kis csoda van,
Nem mondta senki,
Mégis érzed.
És bárcsak lenne egy naptár hol
Nincs más csak ünnepnap,
Hiszed vagy nem,
Ma én is pont ezt kértem.
Ref:
Pár nap még nem a világ,
Minden nap látnunk kell,
Számít, hogy mit kívántál,
Úgyis lesz készülj fel!
Ha a szívünk él,
Jöhet nyár vagy tél.
Még a földön jársz
Még sok mosolyt találsz.
Ref:
Pár nap még nem a világ,
Minden nap látnunk kell,
Számít, hogy mit kívántál,
Úgyis lesz készülj fel!
Ha a szívünk él,
Jöhet nyár vagy tél.
Még a földön jársz
Még sok mosolyt találsz.
Pár nap még nem a világ
.
Szombathelyen az Ipari park területén, az Inkubátorház és a LUK kuplunggyár közti kicsike utcában kellett kandelláber oszlopokat állítanom. Pontosan kettő darabot, mert a többi már állt. Mindennap legyen ennyi munkám, akkor már reggelente megéri bemenni dolgozni. Egy darabig még ügyeletet tartottam, majd a délután folyamán bevillantottam a városba karácsonyi ajándékok beszerzése céljából.
.
.
/Dalszöveg/
.
Egy napon, mikor Micimackónak | ||
..........................Bródy János |
.
.
.
........... | .. | Ebben az évben, ha visszagondolok, alig kellett dolgoznom szombaton. A mai nap egy teljes műszakot lehúztam Undon és a több napig tartó szerelés után szerkezetileg készre alkottuk ezt a mezőgazdasági gépek tárolására szolgáló csarnokot. Munkálkodtunk esőben, szélben, tomboló viharban, de az időjárás nem fogott ki rajtunk. A gazda közbe, közbe ellenőrzést tartott, megkínált bennünk saját főzésű pálinkájával. Kifejezve elégedettségét ma a rakodógépével 5 zsák krumplival robbantott be az építési területre. A jó munka gyümölcse fejenként egy zsák krumpli. Jól is jön az ünnepekre, mert már nagyon únom a rizsát. | |
.
.Ma többször is hallottam a rádióban ezt a dalt,
nagyon tetszett.
.
A Bijou zenekar első videoklipje! Szilvi a tükör mögött, egy meglepő, szürreális,
bizsus álomvilágba csöppen. Utazása alatt egy Swarovski kristályokkal díszített csiga a társa..
.
.
/Zeneszöveg/
| Maradt még a táncunk után
. . | . | Keresném az ellopott időt Maradnék de nincs mire várnom Elfutnék a kérdés elől Hogy merre visz az utam Ha véget ér a lassú tánc Egy váratlan kaland Egy táncnál is többet ígérhet Nevetnék, csak lennék már szabad Csak múlna el a varázs És kezdődne egy újabb dal Nem vagyok sem ördög, sem angyal De remélem hogy eljössz elém Majd felveszem a szép kék kabátom És így futok majd eléd Így újra körbejárjuk a várost És benézünk a felhők mögé Így keresve a szép régi álmot Míg elmúlik a varázs És tudom, hogyha hideg lesz Én biztos, hogy fázom De remélem, hogy eljössz elém Majd felveszem a szép kék kabátom És így futok majd eléd Újra körbejárjuk a várost És benézünk a felhők mögé Keresve a szép régi álmot Míg elmúlik a varázs És véget ér a lassú tánc | |
Szövegíró | - Hártó Szilvia |
.
.