.
Nyolc percen át szállt a Grand Canyon felett testreszabott lökhajtásos ruhájában Yves Rossy - jelentette be kedden a svájci repülőember szponzora.
Rossy szombaton 60 méterre a kanyon pereme felett a Hualapai Rezervátumban hasította a levegőt. Rossy szárnyalásának sebessége elérte az óránkénti 305 kilométert is, mielőtt ejtőernyővel leereszkedett a kanyonba. A svájci élete egyik legnagyobb élményének nevezte a vállalkozást.
. .
A mult hét vége felé mikor már Oszama Bin Laden megkapta ami kijárt neki, munkvégzés közben átállítottam a rádióm a Kossuth adóra. Kíváncsian vártam, milyen hírek szólnak az általam rég nem hallgatott közszolgálati rádión. Nagyon elcsodálkoztam, külföldi hírt alig-alig említettek, egyedül Orbán Viktor külhoni beszédéből idézgettek. Fő téma volt az érettségi vizsgák valamint az egyetemek összevonása. Már éppen tovább akartam kapcsolni, mikor érdekes riportműsor következett, mely a bűnnel, bűn megelőzéssel foglalkozott. A bírósági döntések és a büntetésvégrehajtás volt a fő téma. A riport alanyok beszéltek a különböző fajtájú bűncselekményekről, a kiszabható bírságokról és a börtönbüntetéseknél enyhítési körülményekek figyelembevételéről. Meglepő volt számomra, hogy a megélhetési bűnözőket annyira pártolják, hogy ezen a perifériára kerult, megtévedt egyének számára a büntetés szinte egyenlő egy ejnye bejnyével. A rövid interjúk közti teret igényes zene töltötte ki. Az egyik zenei verses betét annyira megfogott, hogy aznap délután a Kossuthon ragadtam.
Íme a rádión hallott József Attila vers: A bűn, melyet Hobó adott elő.
.
.
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
.
És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.
.
Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.
.
Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.
.
Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.
.
És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...
.
Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.
.
Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem..
.
.
Bemutató a Nádasban
.
Korán csörgött a vekker szombaton, nem kellett mennem dolgozni, teljesen más ügyből kifolyólag pattantam ki az ágyból. A kedves párom szervezte ezt a buszos kirándulást, nem akartam megsérteni azzal, hogy nemet mondok. A különjárat összeszedte az utasokat, mielőtt elindultunk a buszsöfőr szólt, hogy a kávéfőző gépről a rápakolt táskát a gazdája emelje le. A várost elhagyva több településen is szálltak fel házaspárok és többnyire idősödő hölgyek, akik már nem először vettek részt hasonló úton. Próbáltam bóbiskolni, de a nagy ricsajjal traccsoló falusi asszonyok pletykái nem hagyták lecsukódni szemem. Az utolsó falusi állomásnál a buszsöfőr összeszedte a szervezett út fizetendő összegét, majd beleszólt a mikrofonba. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pálinkakóstolásnál mindenkinek legyen ott az esze, mert a múltkori csoportnál az egyik tag nagyon oda lett és most sem fogja azt hazahozni aki nem bírja tartóztatni magát. Ukknál hatalmas sátor és nagy tábla hirdette a Méhecske Fesztivált. Szívesen megtekintettem volna, de nekünk küldetésünk volt, a díjat már befizettük mindenképpen részt kellett vennünk az árubemutatón, de azért engem jobban vonzott a beharangozott pálinka és borkóstolás.
Megérkeztünk Gyenesdiásra, ahol a Nádas vendéglő parkolójába húzott be a busz. Öltönyös nyakkendős fiatalember fogadott és felkért bennünk, hogy kövessük. A buszsöfőr még beleszólt a mikrofonba, eligazítását belehasította a jármű belsejébe. Minden utast megkért finoman, még csak véletlenül sem maradhat fenn táska, csomag a buszban, mert oda már visszakószálni nem lehet.
A bemutató szépen kezdődött, már az első órában sikerült bennünk meggyőzni az előadónak az egészséges életmód keretében, simán ránk tukmált egy energia takarékos titánlávaköves edénykészletet csodás áron. A második órában jött a meglepetés, mikor gyógyhatású csodalámpát vehettünk volna cserélhető színes lencsékkel potom áron. Szünetben mentünk a hölgyhöz, hogy nekünk jobban kellene ez a lámpa, mivel több hasznát vennénk, mint az edénykészletnek. Sajnos nem tudták az előző szerződést megcserélni ez utóbbira, mert már emailban elküldték a megrendelést. Most én voltam hajthatatlan, ezt a lehetőséget nem hagyhatjuk ki, a csodalámpa pedig kell nekünk a családnak, mert már elég nyűgösek vagyunk. Vettünk még pár tubus kenőcsöt, ilyen és olyan kacatot, sikerült is elköltenünk egy fél vagyont, majd alig vártuk a pálinka és borkóstolót meg a csábító ajándékokat, amit legvégül adnak át.
A műanyag pohár alján a pálinkát kukkeroztam, arra gondoltam ettől még egy liba sem járná el a kacsatáncot. Lehajtottam a mérges italt, lekisértem mini pohár borral, mely egyből közömbösítette egymást. Hazafelé a buszvezető újra szólt, hogy a táskát tessék levenni a kávéfőzőgépről. Az utas morgott egyet, majd alig haladtunk pár kilométert a jármű lerobbant. Semmi más baja nem lett, csak egy vasúti sorompó után nem vette be a sebességet. Jó félórás légtelenítés után a kuplung megengedte a sebváltás lehetőségét, utána már minden probléma nélkül hazaértünk. Bevallom utólag, jó volt egy kicsit kiruccanni, de a közel jövőben hasonló bugyelláris szaggató akciót én momentán nem díjazok.
Beléptem
Szeretettel köszöntök mindenkit, aki a blogomra téved.
Remélem olvasható leszek, hisz elég jó voltam matekból és magyarból. Arra számítok, hogy aki vándorlása során hozzám elér az letáboroz annyi időre legalább, hogy eldöntse mennyire vagyok fogyasztható. Abban a hiszemben kinálom magam, hogy sokan fognak kóstolgatni, addig míg a megcsiccsenés határát el nem érem.
Mit találhattok nálam?
Az változó lehet, attól függően ki mit szeret. Nem szeretném sok verssel és idézetekkel traktálni a kíváncsiskodókat, mert az eleve hátra arcot jelentene sokak számára, akik az irodalom útvesztőjén nem szívesen téblábolnak. Képeket sem szeretnék közönségeseket felrakni, csakis mondani valót sejtetőt. Saját írások mellett érdekes, fantáziát megmozgató hozott anyagokból lehet nálam csemegézni. A blogarculatról annyit, hogy azt fokozatosan alakítom addig, míg számomra is elfogadható lesz. Azt előre elárulhatom a blog a későbbiek folyamán elviselhető szintig zajos fog lenni.
Ennyit daloltam mára. Mindenkinek szép éjt!
Holnap újra nap lesz!
Halihó!
