Szécsi Pál : Mint a violák
.
| .............................. | Próza: Lent, az utcánkban áll egy kis bár, minden éjjel egy férfi ott jár. És a zenekarnak pezsgőt ígér: "Játszák el újra nékem!" Csak ennyit kér... Visszajössz hozzám te még, ha jön a nyár, Amikor kinyílnak majd a violák. Betoppansz úgy, mit régen, Mint fénysugár az éjben, átölelsz némán... Nem kérdek tőled semmit, ki volt, ki tőlem elvitt, nem vádol a szám. Eszedbe jut majd a kert, és a sok virág, Ott, ahol először nyílt csókra a szád. Megérted akkor végre, amit érzek, Amikor kinyílnak majd a violák! Viszajössz hozzám te még, ha jön a nyár, Amikor kinyílnak majd a violák. S megérted akkor végre, amit érzek, Amikor kinyílnak majd a violák! |
| Szöveg: | .Vándor Kálmán |
.
.
