Végső búcsú a Ferenctől

.

Annak története van, hogy miért ezt a dalt választottam ma be a blogomba. A világ talán legrendesebb, legjámborabb, de nótáskedvű ismerősöm, a nagybátyám tiszteletére fog szólni a dal. A Vas megyei kisfaluban ahol lakott nótafának is szólították, mert minden valamire való nótát tudott és mikor kedve tartotta - és elég sűrűn tartotta - az egész utcát végig énekelte míg a kricsniből a házáig érkezett. Ilyenkor sorra nyíltak ki az ablakok az utcában, elcsendesedtek a tévék - rádiók, csak a Ferenc hangja töltötte be a teret. Nemcsak akkor énekelt mikor a pohár fenekére nézett, hanem józanul is, tagja volt a falu citera zenekarának és az énekkarnak. Fiatalabb korában a Ki mit tud válogatókon együtt lépett fel többek között Korda Györggyel. Egyszer mikor együtt énekeltek Ajka művelődési házában a Gyuri kérlelte, hogy adja fel a Vasutnál a munkahelyét és legyen hivatásos táncdal énekes. Utólag bevallotta, hogy rosszul döntött, mert ma már híres énekes lehetett volna, mivel olyan hangfekvésen énekelt, ami énekesek között ritkaság. A legszebb nótája, amit mindig elénekelt nekünk ahányszor találkoztunk vele a: Hazámba vágyom, Duna-Tisza partja vár. Nagyon gyönyörűen és mély átéléssel adta elő akár Simándy József. A nagybátyámtól akit mi mindig Ferencnek szólítottunk, most a legkedvesebb dalával búcsúzik a családunk.

Tegnap voltunk a temetésén Ölbőn, ezentúl a mennyei énekkarban fog dalolni. A Ferenc élt 87 évet! Isten nyugosztalja!

.

.

.

.

Kacsóh Pongrác - Simándy József - Rákóczi megtérése

/Dalszöveg/

.

.