.
Az alábbi kép lassan ötven éves. Előhalásztam fiókom mélyéről. Kíváncsi voltam milyenek voltunk fél évszázada, mi volt a divat és miként néztünk ki akkor mi alsós tanulók és a tanítóbácsink a jóságos Baranyai mester. Az emlékekből táplálkozva egy verset fabrikáltam, melyet egy pályázatra küldtem be.
.
A Baranyai mester tanítványai körében
.
A Baranyai mester
.
| ................................. | Kiskoromban Vas megyében éltem én, Diákkori sok, szép emlék bennem él. Ölbőn nevelt a Baranyai mester, Köszönöm neki, hogy emberré lettem. Ma már az ilyen tanító ritkaság, Akire méltán büszke az ifjúság. Mai diákoknak lehet példakép, Jut eszembe, míg emléke színre lép. Ám mikor méterrúddal méregetett S felém lesújtóan lépegetett, Rossz voltam - mi légyen a mércével?- Kérdezte legjámborabb képével. Tegye sutba, vállam húzva mondtam én, Szót fogadva odatette könnyedén. Hozd fiam a cókli-móklid ízibe, Kijár neked az első pad, ülj ide! Ő volt a jóságos tanító bácsi, Ha fegyelmezett is, nem szokott fájni. Ő nevelt minket a szépre, a jóra, Elsőtől kísért felső tagozatba. Nem ismertük mi a legrosszabb jegyet, Sült krumplit rajzolt egyesek helyett. Amit nem tudtunk, elmondotta százszor, Agyunkba véste hányszor, de hányszor. Osztálytalálkozókon jut eszünkbe, Míg virágot helyezünk sírhelyére. Itt állunk mi régi alsós diákok, Mi voltunk Néked a Jó Tanítványok! |
| Joepapes |
.
