Darumadár útnak indul, búcsúzik a fészkétől,
Messze hangzik bús panasza délre szálló felhőkből.
Majd, ha én is útra kelek, én még sokkal messzebb megyek,
Nem jár arra a madár sem, nem jut el a sóhajtás sem odáig.

Tavasszal, ha a tó partján kék nefelejcs virágzik,
Darumadár újra megjön, nem marad el sokáig.
De ahová én elmegyek, ott nincs se tél, se kikelet,
Nincs szerelem, nincsen féltés, nincsen onnan visszatérés sohasem.

.

Szövegíró: Dóczy József