Egész nap esett az eső, ki sem lehetett mozdulni a lakásból. Azon gondolkodtam, mit kezdenek magukkal azok az emberek akiknek olyan hobbijuk van, amit a szabadban lehet űzni. A horgászok biztos nem mennek ki a vízpartra, vagy a vadászok erdőre, mezőre. Akiknek szabadtéri fellépésük van, azok megszívják.

Ahogy így agyalok, beötlik, hisz nekem nincs is. Létezhet olyan személy, akit hidegen hagy a hobbi? Én világ életemben szabadban dolgoztam és dolgozok hóban, fagyban, rekkenő hőségben, esőben szélben. Mikor holt fáradtan haza érek egyáltalán nem kívánkozok ki a szabadba, örülök, ha leülhetek az asztal mellé, vehetek magamhoz meleg kaját - persze, ha főz a ház asszonya - majd kiolvashatom a kedvenc sajtómat. Élem az őszülve korosodó, bogaras és szőrszálhasogató emberek hétköznapi életét.

Valamikor nem így volt. Gyerek koromban gyűjtöttem a csokipapírokat, majd a gyufáscímkéket. Jó darabig bélyegeké volt a főszerep. Iskolás korban jött a zenekarok és a focicsapatok utáni imádat. Én a Vasasnak szurkoltam, kedvenc zenekarom a Metró volt. Mások az együttesek közül az Illést, Omegát, a csapatok közül a Fradit, Honvédot, Dózsát kedvelték. Persze a felsoroltakat én sem utáltam. Aztán volt fociláz és számháborúzás, majd a kiserdőben a harcászkodás. Csapatokat alakítva egymás ellen küzdöttünk fakardokkal ... Később mikor már volt rádiónk zenét hallgattam, a család a magyar nótát és népdalokat én a táncdalokat. Este a Luxemburg adót, ahol a külföldi slágerlisták helyezett számai mentek, később a Szabad Európa rádión pedig a Teenagger Partit és a Délutáni Randevút, ahol megismertem a külföldi együttesek menő számait... Jött a tévés korszak a sorozatokkal Tenkes, Gyökerek, Onedin, Dallas, Szomszédok stb. Aztán jött a mozi, szinte minden amerikai filmet megnéztünk.

A házasság után jött az újabb hobbi, a gyűjtögetés. Gyűjtöttünk bútorra, lakásra, autóra, új ruhára, cipőre mit mondjak még. Majd jött a gyermek, na akkor lett egy újabb hobbim a Matchbox gyűjtögetés, aminek talán jobban örültem mint a fiam. Ezek a kisautók még ma is meg vannak a pincében egy zsákban.

Mostanában szeretek kutakodni az interneten és keresni rég nem hallott dalokat, verseket, írományokat, amiket alkalom adtán beteszek a blogomba. Most villant be, hogy erre az elfoglaltságra is rá lehetne fogni, csak úgy egyszerűen, hogy Hobbi. Ma nagy öröm ért a kutatgatás során, ráakadtam a Sötétség című dalra, amit több mint harminc éve nem hallottam. Na, ebből kifolyólag világosodtam meg. A blogolás és netezés is HOBBI, legalább is addig amíg nem okoz függőséget.