Lett volna időm
.
De én amilyen lökött vagyok, mindent az utolsó pillanatig halogatok. Most is így volt a "Gondolatvilágok" című versíró pályázatnál majdnem kifutottam a határidőből. Most is jött a figyelmeztetés, hogy már nem sok idő van hátra. Itt olyan versekkel is lehetett nevezni amik már megjelentek valahol, ezért nem tétováztam. Elküldtem gyorsan a pályázatra három költeményemet. Íme az egyik versem, ami már a másik blogomat is megjárta és tulajdonképpen ez a betonkökörcsin lehetett volna az ihletője. A vers címe: Nem hiszem el!
.
. . | ||
| ....... | Betonkökörcsin - Foto: Joepapes |
.
| Nem hiszem el! Elhiszem, hogy egy héten hétszer kel fel a nap, sok-sok ember boldog és még több boldogtalan. Elhiszem, hogy látni a térben a végtelent, viszont, hogy ne nyíljék virág, azt nem hiszem el. Elhiszem, hogy reggel jön a bölcs égi vándor, tart Keletről-Nyugatra, majd leváltja a hold. Elhiszem, hogy melegével nem kivételez, de, hogy végleg letűnjön, azt már nem hiszem el. Elhiszem, hogy néha kevés a jóból a fényből, A rosszabb napokra tankoljunk fel reményből. Tudni kell adni is, ha van miből jó szívvel. Hogy ne fogadnád köszönettel? - nem hiszem el! | |||
| ........... | /Joe | papes/ |
