Egy hétvége képekkel, Debrecenből
.
Több mint harminc éve már annak, hogy Debrecenben jártam. Akkor három hónapot töltöttem el ott a Nehézképkezelőképző iskola gyorstalpalóján. A szállásunk a Nagyerdei fabarakkokban volt megoldva. Akkoriban sokat utaztam a debreceni sárga villamossal. Most csak egy röpke hétvégi kiránduláson vettünk részt, de nagyon sok minden változott azóta. Az első benyomás ahogy jöttünk busszal a városba, a házak falát falfirkák diszítik, van amelyik tetszetős, van ami nem. Sok helyen még a tetők is ki vannak pingálva. Azóta sok szép épület, intézmény épült. Csodás látvány volt, ahogy elhaladtunk a Kölcsey Központ előtt a busszal, majd később belülről is megtekinthettük, utaztunk az üvegliftjében is. Az első kép azt a Belvárosi Panziót mutatja ahol el voltunk szállásolva, le a kalappal, a légkondi is szuperül működött. Sok helyen megváltoztatták az utcaneveket, de csodálkoztam, hogy itt megmaradt a Bajcsy-Zsilinszky utca tábla, ahol a panzió található - nálunk Szombathelyen lecserélték Király utcára. Szerettünk volna utazni a villamossal - vártuk mint a Hortobágyon a délibábot - de nem jött.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nagyon jókor, jó időben érkeztünk Debrecenbe, sok szép program részesei lehettünk. A Főtéren étel és ital fesztivál volt, a színpadon pedig táncosok és énekesek műsorait tekinthettük meg. Míg a kultúrát magunkba szippogattuk, addig az asztaloknál lehetett csemegézni és italkülönlegességeket kortyolgatni. Megkóstoltuk a petrezselymes burgonyát, mely nem volt felaprítva, hanem egészben volt megsütve, kértünk mellé göngyölthúst. Nagyon finom volt, csak egy volt a bökkenő, hogy mi a párommal nem dohányzunk és a csudába kívántuk a padokon innen onnan füstöt pöfékelő némbereket.
.
. 
.
Vártunk a villamosra, de nem jött. Utána olyan csendes, nyugodt helyet kerestünk, ahol elfogyaszthatunk valami nyalánkságot cigaretta mentes környezetben. Nem kellet sokat keresgélnünk, hamar rátaláltunk a Szőke cukira, ahol a nagy hőségben jól jött egy kis hűsítő. Mivel Jazz fesztivál is volt, ezért a múzeum mögött élő zenét hallgattunk, improvizációval.
.
.
.
.
