„Füstös farkam lóbálja a szél”
.
.
“Réges régen, a tv hőskorában, esténként a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok gyerekek! – köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. – Fecske anyó vagyok! – folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta – …és épp a tojásaimon ülök… – a korabeli kollegák szerint, ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót: – ….és a fészekből kilóg a szép villás farkam…”
.
A Magyar Televízió szóvivőjén keresztül utolértünk egy illetékest, aki emlékszik az ominózus jelenetre és látta is a felvételt. A köztévének 30 éve dolgozó szerkesztő, Fodor Imre az Urban Legends-nek megerősítette, hogy az alaptörténet igaz, bár van néhány részlet, ami nem pontosan így történt.
A bemondónő helyére beugró kollégát Varga Józsefnek hívták, aki akkoriban a negyvenes éveiben járt, és egyáltalán nem volt „nagydarab, szakállas figura”, sőt: egy szikár, kopaszodó férfi volt, szakáll nélkül.
Fodor szerint kissé „savanyú”, de nagyon népszerű munkatársa volt a tévének. A szerkesztő szerint a mese eleje a valóságban így hangzott: „Én vagyok a fecskemama, itt ülök a tojásaimon, füstös farkamat lóbálja a szél…”
Ettől a résztől kezdve Varga állítólag nem tudta folytatni a mesét, így a képernyőt elsötétítették.
.
Forrás: ***urbanlegends.hu***
.
