Az alábbi verset a Mesepatak blogba írtam, tündér mentés ürügyén:
.
| Keresem, kutatom, kémlelem én, Felettem derűsen kéklik az ég. Alattam muzsikál, mesél a táj, Repülő lócám a magasban száll. Lenézek, várva egy apró jelet, Alant a Mesepatak integet. Várom, hogy halk sóhaj jöjjön felém: Vigyél magaddal, te légi vitéz! Egyedül unalom az utazás, Szállj velem, méltó a megbízatás. Tenger tajtékban már a nagy hajó, Tündér keresésre megyünk, de jó! A fedélzeten, ha majd landolunk, Veszély is vár ránk, míg kalandozunk. Öröm is ér bennünk utunk során, Happy end is jön, sok kudarc után. Ékeljük be jól szekercénk nyelét, Vizsgázzunk jelesre mentés terén. Mentsük meg végre a jó tündérünk, Járja öröm át, újra a szívünk. | |||
| ........... | Joepapes |
