Mesés - képes út, a Cinemáig
.
Arra az elhatározásra jutottunk, hogy ma moziba fogunk menni, mert már nagyon régen voltunk. Irány a Cinema City, most egy nagyon szép mesefilmet játszanak a délutáni előadáson.
.
.
Miután kiléptünk az épületből visszanéztünk, hogy bezártuk-e az ablakokat. Igen minden rendben. Jöhet eső, jöhet hó, nem fogunk elázni, sőt nagy szélvihar sem tudja kikapni az ablakon az értékpapírokat.
.
.
Szegények vagyunk, mint a templom egere. Nem tellett még dzsípieszre. Szerencsénk volt nem tévedtünk el a nagy forgatagban. Az útelágazásnál kis dilemmába estünk, hogy merre tovább.
.
Egy istennő ajánlotta fel szolgáltatásait szinte teljesen ingyenesen. Mindkét kezével mutatta, hogy csak erre-erre. Köszönöm elég lesz, - mondtam Vénusnak - még idegzsábát fog kapni a karod. - Azt csak nem akarod?
.
.
Időben felértünk a második emeletre, feltankoltunk pattogatott kukoricából és irány a a vetítőterem. Nem mondhatnám, hogy tömegnyomor volt a nézőtéren, voltunk vagy tízen. Minden nehézség nélkül tudtam pár éjszakai fotót készíteni a vásznon futó eseményekből. Semmit nem állítottam a fotomasinán, azon csodálkoztam, hogy nappali felvételre állított géppel ilyen jó képeket tudtam csinálni, pedig a Csizmás kandúr rendesen ugrabugrált kardozás közben.
.
.
