.
A főnök tegnap azt mondta maradjak csak otthon ügyeletben, ne fagyoskodjak a telepen, ilyen időben nem nagyon kapkodnak a gépekért az építőiparban. Akkor menjek be ha lesz megrendelés, 11 óráig tartsak ügyeletet, utána nyugodtan tehetem a dolgomat, vagy akár sörözhetek is.
Reggel nyolckor ágyban ért a megszólaló telefon, a főnök keresett, mert bejött pár órás meló és megkérdezte, hogy lenne-e hozzá kedvem. Lenne hát főnök, akkor uccu neki. Elpakoltam némi elemózsiát, termoszban forró teát, vittem magammal még pudingot kiskanállal.
Izzítottam, indítottam és az első kulcsfordításra elindult a masina. Egyúttal a hátsó kabinban is elindítottam a kályhát, mire kiérek a munkahelyre meleg kabinba kelljen beszállnom. Feldobtam a kajásszatyromat is az ülésre. Kinn a munkahelyen a talpalás után meleg kabinba foglaltam helyet, kortyoltam a teámból és emeltem a ciklon első darabját.
.
.
Egy idő után úgy éreztem, hogy töri valami a fenekem, mintha meggyűrődött volna alattam az ülőke. Igazgattam, igazgattam egyszer csak észre vettem, hogy egész idáig a kiskanálon ültem. Most már megigazítottam az ülést védő plédet is, kinyújtottam egyenesre, de volt alatta valami csomó.
Talán csak nem szaloncukor? - Összefutott a számban a nyál, nyúltam is be a pokróc alá sebtiben.
- Óh, hogy azt a rebozsoki oltáronfüggő rézangyalát! Amint kirántottam a csemegét abban nem volt köszönet, mert azzal a mozdulattal csaptam is félre, mikor fekete gombocska szemével egy lapos mezei pocok sandított felém. Még most is kiráz a hideg, ha rágondolok a teljesen mumifikálódott laposra fagyott szőrcsombólékra, hiába volt a huncut szeme és kunkorodó farka, nem tudott meghatni.
.
