Angyal lennél…
.
No, Jézus meg Szentpéter mentek, csak menegettek erre es, meg arra es, oszt mentükbe eccer bémentek egy városba. Pickosok vótak, meg kicsinykét bidesek es, vajjuk meg, merhogy álltó napjokba a port nyeldekelték, a szállta a fejiket, testiket, oszt se a harizsnya, se a csizsma nem került le a lábukrul, vót, hogy hetekig se. Na, hamán a városba vótak, gondolták, felfrissülnek kicsinyég, oszt bémentek egy feredõbe. Közferedõbe. Állottak abba szép sorba a kûkádok, mind telve tiszta friss vízvel. Mikor levetkeztek csóréra, ruvájikat es elvitte egy szóga, kimosnyi belõllök az út porát. No, béfeküttek Jézus meg Szentpéter a kádba, dörgölték a szennyet magukrul, olyan feteke es lett azoktul az a szép tiszta víz hajják, hogy mán csak pocsékba való lett ótánuk. Node sebaj, arra való vót a feredõ, hát ne sajnájják, vót ott víz, akár a tenger! Mikoron ledörgölték magukat oszt kiszállottak a kádbul, elõsírült egy szógálójány, oszt egyenkint elkezte ûköt lekenyegetni jószagú olajval, kenetvel. Kenyi a Jézust, a testyit, a haját, a lábajit, de aztat kenyhette, a biza egy pillanatra se vetette szemét a jányra emberi kivánsággal. Asszont még nem esmert, de nem es vót reájuk kiváncsi se. No, hezzákezdett a Szentpéterhe es, aztat es végigkenyte alaposson, demán Péter csakcsak odasanditott a jányra, a csicsét, farát es megnézdegélte, elel képzelgette a pendely alatt. Háthisz a feleségit hatta otthon a Jézusér, oszt csak emberbül vót, na! Megmozdult a vére, meg a köpcije es elkezdett ágoskonnyi. Azér csak visszafogta a lovakot, nem tett semmit azval a jányval, de oan jólesett annak amit a jány csányt ûvéle, meg elképzelnyi, hogy û mit es tette vóna a jánnyal, hogy a nagy jóságba ekképp dicsérte meg:
- Angyal lennél, ha nem szarnál!
No, megferettek, megkenyettek, a ruvájuk es tiszta lett, hát felszedelõszköttek, oszt mán tovább es léptek. Münk meg óta mongyuk a szép lejányokra, mit Szentpéter mondott erre a lyányra a feredõbe.
Dehogy mijen igaza vót, hajják!
- Angyal lennél, ha nem szarnál!
No, megferettek, megkenyettek, a ruvájuk es tiszta lett, hát felszedelõszköttek, oszt mán tovább es léptek. Münk meg óta mongyuk a szép lejányokra, mit Szentpéter mondott erre a lyányra a feredõbe.
Dehogy mijen igaza vót, hajják!
.
Forrás: ***Börzsönyi Helikon***
.
