Amit megígértem, most teljesítem
.
.
A mi falunkból...
.
A mi falunkból jött az üzenet
Áll még a gólya eszterág felett,
Nő még a fű a zöld domboldalon
És bent az udvaron.
Kertünkben még virul a sok virág
És még rügyeznek tavasszal a fák
És egyre folyik a mezőn a munka
A mi falunkba.
.
A mi falunkba ákácfák alatt
Fehérremeszelt házak állanak
És estefelé, ha a nap lehull,
Bealkonyul.
.
A mi falunkba nyáron nő a zab
És éjszaka van, ha nem süt a nap;
Forgácsot vág ki fábul a gyalu,
Csodálatos, csodálatos a falu.
.
Karinthy Frigyes.
**************************************************
.
Egy kiváló értekezést találtam az Irodalmi Jelen online oldalán Onagy Zoltán tollából Szabolcska (Költőcske) Mihályról, ami érdeklődésre tarthat számot:
.
Szabolcska Költőcske Mihály
.
Fogalmam nincs, mennyit tudnánk Szabolcska Mihályról, egyáltalán létezne-e a neve, ha nincs Ady, nincs Karinthy, a két kortárs, akik térdüket csapkodva 
mulattak az életművön. Végtére is minden életművé gömbölyödik, az epigon, a dilettáns, a fűzfa klapanciái is életművé híznak az út végére. Félő, nem tudnánk szegény Szabolcskáról semmit. De ami itt következik, annyit érdemes tudni róla.
Ady tíz év alatt leírja, múlttá teszi a Petőfi nevével jelzett népies pacsirtaszót, szétszórja hívőkre és ellenségekre az országot (miként a politika manapság, csakhogy ez politika, a politikában vérre mennek a dolgok, elméletben ugyan létezik irodalmi polgárháború, ám az irodalmi polgárháború bokájáig nem ér a politika gerjesztette polgári polgárháborúnak, ha szabad így nevezni).
Szabolcska Mihály – persze – az Ady-ölő brancs egyik zászlóvivője. Ha tudja is, vége a dalnak, nem érti, és nem fogadja. Nem fogadhatja el. Hogyan is ne létezne a létező érvényes, rajongótáborral bíró költészet csak azért, mert becsámpázott a kortárs irodalomba egy borgőzös, dülledt szemű janicsár, aki értelem és dallam nélkül nyomja?!
Szegény Szabolcska így is hal meg. Nem tudja, merre hány méter. Rég belepi a por, szétrágja a szú, ha nincs a zseni Karinthy a zseniális paródiával, a zseni Ady, és nincs a zseni Móricz, aki a következőket írja 1930 telén a Nyugatba, közvetlenül Szabolcska halála után.
Onagy Zoltán
.
Forrás és tovább olvasás: *** http://irodalmijelen.hu/?q=node/3781***
.
