.
Nemes Nagy Ágnes: Nyúlanyó húsvétja
.
Nyúl-mamám, te, Nyúl-mamám, késő van már, nem korán, azt ígérted, vízre szállunk húsvét napja hajnalán. Mert hajózni megtanul vízmelléki Büszke Nyúl. Jó, fiacskám, indulunk, megmutatjuk, mit tudunk, vízben szánt a csónak orra, nyúl-fülünk az orr-vitorla, halihó, halihé! szállunk a tyúkól felé. Fűzfa Terka, jó napot, szép húsvétvasárnapot! Látjuk rajtad Fűzfa Terka, ágad csupa fűzfabarka. Adj hát barkát, Terka drága, húsvéti a barka ága. Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál. Mi lenne, ha kiugornál? Kérj a tyúktól friss tojást, hófehéret, óriást, majd kifestjük szép pirosra, zöld-pettyesre, kék-csíkosra. Ki kopog az ól falán? Hívd a csirkét, Nyúl-mamám! Így lesz nekem jó napom: csibe csipog csónakon. Indulj, Nyiszi, rajta, kész! Bátor Nyúl a tengerész! De kiugrál ott a réten? Bárány Bandi hófehéren. Karcsú láb és tejszín bunda, Gyere, Bandi, csónakunkba! Mennyi minden van a bárkán! Bárkán van már Bandi bárány, bárkán csirke, bárkán barka, mert a Nyúl most így akarta. Húzd be azt a fül-vitorlát, partnak told a bárka orrát, most kiszállunk, hol a festék? Tojásfestés: kötelesség. Nézd, a csónak de ügyetlen így nyulatlan és fületlen. Mennyi munka vár a nyúlra! Nyiszi lassan megtanulja. Tojás héját, azt ne törd be! Be ne ess a kék bödönbe! Hogyha mindezt befejezted, elvisszük a gyerekeknek. Lackó mondja: kelj fel, Évi, Minden sarkot meg kell nézni. Ágy alatt vagy pad alatt nem láttál itt nyulakat? Az ablakot kinyitom: nincs hajó a patakon? Mondja Évi: Jaj, a bárkán Elment már a Nyúl, a Bárány, de a tojás, nagy halom, itt maradt az asztalon, kidíszítve teli tállal tulipiros tulipánnal. | ||
.