Az Omega ezüstesője
A vasi rock fellegvárának számító MSH ad otthont az Omega jubileumi koncertjének április 21-én. Az 50 éve koncertező csapat frontembere, Kóbor János (Mecky) társaival páratlan zenei piramist épített.2012. április. 15. vasárnap | Szerző: Kozma Gábor
.
.
A történet, amely ötven évvel ezelőtt indult, széles körben ismert. Néhány gimista srác a lányok előtti villogás céljából hosszú hajat növeszt, majd gitárt vesz a kezébe és erősítőket buherál. Hallgatja a Radio Luxembourg adásait, koppint és másnap már nyomja is a suli pincéjében. Már ekkor feltűnik egy világítóan szőke srác, aki a maga csendes módján, szinte észrevétlenül válik középponttá.
- Kétségkívül több korszaka is volt az Omegának és kétségkívül elszaladt ez az ötven év - mosolyodik el Kóbor János, Mecky, az Omega frontembere, gitárosa. - A Rolling Stones ért meg még ennyi időt, ők a sajátos rhythm and blues keretüket merítgették és nem is léptek ki ebből. A Stones gyakorlatilag 62-óta ugyanazt játssza amit ma, mégsem fogott ki rajtuk az idő.
-Rajtatok sem, bár egy keszthelyi koncerten pár éve azt mondtad, hogy félárbócon a zászló...
- Tényleg? - nevet. - Szélvihar tört ki a koncert alatt, erre céloztam, mert a dolgok azért továbbra is működnek nálunk.
- Hogyan indult ez a hosszú, 50 éves show?
- Sulizenekarként, két gimis banda fúziójával. Ekkor 1962-t írtak. A névadás aztán külön történetté lett. Amikor elindult az Egyetemi Klub (E-Klub), állandósultak a vasárnap esti bulik, minket is meghívtak. Nevünk nem volt, a főrendező megkérdezte: mit írjon a plakátra, ki játszik? Erre nem is gondoltunk. Aztán amikor a Benkő Lacival a Vérmezőről mentünk fel a Hess András térre, a klubba, látjuk ám az egyik megállító táblán: Ma este az Omega játszik . A Lacival néztünk egy nagyot, mire ő azt mondta: hát ez meg mi? Úgy volt, hogy mi játszunk, nem az Omega. Ki a fene ez az Omega? Aztán beengedtek a klubba, a többiek már szereltek. Kérdeztük a főrendezőt, hol az Omega? Ti vagytok, ez jutott eszembe - mondta. Sokáig csak Hess András térieknek szólítottak, mint ahogy a Metró is a Metró klubról kapta a nevét, pedig Zenitként futottak. De aztán megszoktuk az Omegát, így utólag azt mondanám, jó keresztapánk volt.
- Omega Red Star; így futottatok be Nyugaton.
- Ezt az angolok találták ki, jelezve, hogy honnét jöttünk, vagyis a vörös csillagos keletről. De ez az angolokat rohadtul nem érdekelte, csak egy valami számított náluk: jó, vagy sem a zene. Így volt ez egész Európában.
-Ha disszidáltok, lehet, hogy világsztárrá lesztek?
- Ezek feltételezések csupán. Sokkal több sanszunk lett volna, az biztos. Az is tény, hogy másként alakul a sorsunk, és meghatározó fesztiválokon vehettünk volna részt. De most itt állva elmondhatjuk, hogy az Omega legendás, nagy csapattá érett. Legalább is Európa ezen szegletében.
- Mondják, a nyugatnémet rokonok révén neked már a hetvenes években komoly lemezgyűjteményed volt.
- Ez igaz, sokat tanultunk általa. Eleinte nyomtuk a beatet, majd a rockot, aztán a Tízezer lépés és az Éjszakai országút egyfajta kristályosodást hozott. Nemzetközi szinten akartunk mozgolódni. Ott akkor éppen nagyon hatásosan szólt a hard rock, ez volt a vezető stíl a Deep Purple, a Black Sabbath révén. Pengettük, de nem volt ez igazán a miénk. Aztán 1973-ban meghallottam a Pink Floydtól a Dark Side of The Moon, a Hold sötét oldalát, és tudtam: ez áll nekünk jól, ezt kell csinálnunk.
- Aztán megszülettek a space-rock számok, közte a klasszikus Időrabló.
- Szerintem ez volt a legjobb korszakunk. A meghatározó Omega-korszak. Ez ki is vitt minket a nemzetközi piacra. A Time Robber (Időrabló) nagy siker lett. Itthon a Gammapolisból 600 ezer korongot adtunk el, az Időrablóból szerte a világon több milliót. De a Gammapolis már nem igazán vitt tovább, az Arc című lemezünk is ezt jelezte. A monumentális, túlhangszerelt rockzene ideje lejárt, a német újhullám és a nyíló komputervilág más ritmusokat diktált. Váltáson gondolkodtunk, jelezve, hogy ránk mindig is hatottak az éppen aktuális, érdekes irányzatok.
- Majd jött Babilon, a totális rockzenével.
- Nem akartunk mi soha egységes arculatot, ahogy a dolgok hozták, úgy alkottunk. Eljutottunk egészen a szimfonikusokig; a szombathelyi koncerten budapesti komolyzenészekkel együtt szerepelünk. A turnét is úgy is hívjuk, hogy az Omega szimfonikusok. Az első részben is övék a főszerep, 25 emberé. Részünkről Benkő Laci és Debreceni Feri, illetve állandó kísérőink, Gömöri Zsolt és Szekeres Tamás matat majd a szimfónikusokkal. Aztán a rapszódia átmegy rockzenébe, dörren a gitár és hull az ezüsteső...
- Melyik volt számodra a megakoncert?
- A megakoncert? - nevet - Népstadion 1994, 80 ezer ember, több száz ezer wattnyi hangerő. Végig zuhogott, dörgött, villámlott - van ennél szebb, hatásosabb díszlet? Plusz lézer és tűzijáték kísérőnek. A Gyöngyhajú lány alatt úgy tombolt a tömeg, hogy beleremegtünk. Ezek örökkévaló pillanatok.
A cikket a Vas Népe című napilapból ollóztam
