Néhanapján írok a Mesepatak blogba, az alábbi bejegyzés ott is olvasható:
.
.  .  | ... | Mikor a napfény áttört a reggel ködfátyolán, Messzi távoli sziget öble egy hajóra várt. Mit hoz Isten, hosszú viszontagságos út után, A kutató hajó elérte a célállomást. Ó jöjj! - Lelkesen szorított helyet a kikötő. Kössetek, jöjjetek! - Zizzentett egy szitakötő. Pünkösd lesz, május van, fák állnak az alléban, Távolban egy magaslat, rajta tornyos kastéllyal. Tündérkerti virágokkal táncol, játszik a szél, Rózsa- és rododendron bokrokra nyílik a tér. Ritkán jött vendégeket nefelejcsek kísérnek, Sok év múltán lelkükben szép emléket idéznek. Kicsi tündérlények, huncut koboldok és manók, Szívdobogva várják eme csodás találkozót. Eljött a perc, távolba tűnt társuk viszontlátják, Számára készített, szép ajándékuk átadják. Ily megható találkát még e bolygó nem pipált, Amint Spring tündérre a kompánia rátalált. Ölelkeztek boldogan, szem szárazon nem maradt, Hetekig még mulattak, ezeréves fák alatt. Érzik rózsa illatát, szökőkútnak halk zaját, Szívük mélyén hallják Mesepatak hívó szavát. Tréfás kérdést tett fel nekik a Sors egy szép napon: Aki elmegy, ugye hazatér? - Vagy marad?!!! | |
| - Ha | .hagyom! |
.
