..

Már vagy félórája ült a medencében. Hagyta, hogy a meleg, gyógyító víz kicsalogassa a fájdalmat a derekából. Milyen jó itt, gondolta magában, és a víztől megráncosodott ujjait nézegette. Ki akart menni, de fogva tartotta a szúrós szagú, sötét víz. Aztán amikor jött egy erősebb szellő, és szétkergette a párát, meglátta a távoli jegenyefa legfelső ágán trónoló kányát. Amíg a kánya el nem repül, én is maradok, kötötte meg az alkut magával. Negyven percig ültek még így: a kánya a fa tetején, ő a meleg vízben. Aztán a kánya elrepült, ő meg fölébredt. Akkor vette észre, hogy elmúlt éjfél, és átálmodta magát az új évbe.

The Red Kite (Milvus milvus) Vörös kánya

Írta: Nagy Ildikó