olajozottvillam

A nyakkendőmet elvették,
ó nehogy magam felkössem,
egy cella mélyén ülök most itt benn.

És ebben a hűvösben,
az ember lassan rádöbben,
hogy nyár és csók és napfény mit jelent.

ó miért, ó miért, ó miért
is léptettem meg én;
azt a diesel Mercit csókunk éjjelén.

Az a lány azt hitte ó,
hogy Angyal vagyok, vagy Ivanhoe,
de a rendőrautó gyorsan ránk talált.

És most hűvös van, és most hűvös van,
és ebéd helyett egy tál lencse jár.

Most vagy fiatal, most van nyár,
most vagy fiatal, most van nyár,
és ebéd helyett egy tál lencse jár.

A szép lány már csak azzal jár,
ki ott ül most a volánnál.
a diesel Mercit visszakapták rég,

Nincsen gondjuk miattam,
mindig együtt járnak Tihanyban,
hármasban; két ember és egy gép.

ó miért, ó miért, ó miért
nem ébredtem én rá,
hogy így sem, úgy sem
illek ő hozzá.

Most itt ülök a hűvösben,
száz emlék fáj, mely ködösen
a börtön cellám mélyén visszajár.
Visszajár, visszajár,
csak egyszer lássak kéklő eget már.


Most vagy fiatal, most van nyár,
most vagy fiatal, most van nyár,
csak egyszer lássak kéklő eget már.

A rácson túl most

tánc van, csók és nyár.