/Zeneszöveg/
.
 . . .  | Olvadt a jég, s a hosszú tél már véget ért, Amikor hercegünk a történetbe lép. A sárkány foglya még a szép királyleány, Kit elrabolt a zsarnok hajdanán. Az ifjú hős szívében nem volt félelem. "Feláldozom, ha kell, e lányért életem! Nem tűrjük el a sárkány hatalmát tovább!" S a harc terére vakmerőn kiállt. Egy déjà vu villan fel bennem hirtelen, Hogy hallottam már én ilyen mesét Egy de ja vu, s a mátrix újra működik s hiába már a jelbeszéd! Vén volt a sárkány, s kókadt mind a hét feje, Lángot lövellni alig volt már ereje, Itt hagyott csapot-papot, s végleg elvonult, S a királylány a hős ölébe hullt. Legyőzve már a sárkány, mégsincs béke még. Ígéret földjén Kánaánt kíván a nép. Üres a kincstár és a széna rosszul áll, Nagy gondban van az új király. Hírmondók hirdetik az új törvény szavát. "A múltnak szellemétől csúf az új világ! Bizony, hogy boszorkány a szép királyleány, Sárkány babája volt, az ám!" Egy déjà vu villan fel bennem hirtelen, Hogy hallottam már én ilyen mesét Egy de ja vu, s a mátrix újra működik s hiába már a jelbeszéd! Fogságban él megint a szép királyleány. Egy sárga rózsa hervad sápadt homlokán. Süvít az őszi szél, s a tavasz messze jár. A királylány egy új hercegre vár. Megint egy új hercegre vár. Hiába vár, hiába vár. Remélem, nem hiába vár. | ||
.
.
