.
.
.
Hosszú éjszaka volt, mikor ébren vártalak téged,
Milyen boldog is voltam, hogy kattan a zár!
Milyen boldogan zártam az ajtót, s te jöttél hozzám,
Milyen boldog is voltam, hogy érez a szám!
Angyallány, hol jársz? Angyallány.
Éppen felkelt a nap és én megláttam csöpp kis szárnyad,
Rögtön éreztem, nem tudok szállni veled,
Vigaszom annyi volt, hogy te szóltál majd újra látlak,
Addig eljár majd hozzád képzeletem.
Angyallány, hol jársz? Angyallány.
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Angyallány, hol jársz? Angyallány, hol jársz?
Mikor múlik az éj veled, én mindig arra várok,
Hogy egy dallal, mint szárnnyal majd elrepülünk,
De e dallal és szárnnyal mindig utánad járok,
Ahogy mondtad, még hív mindig képzeletünk.
Angyallány, hol jársz? Angyallány.
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Angyallány, hol jársz?
Angyallány, hol jársz?