.
A tegnapi ebéd utáni fagyizást követően már nem indultunk sehova sem. Arra gondoltam, amennyiben nem autózunk, meg kellene bontani egy üveg bort, hisz' megérdemlem, elég sok buborékos vizet elfogyasztottam a héten. Meg azért is, mert egészséges. Orvosi berkekből hallottam, hogy ebéd után ajánlatos benyakalni belőle egy-két pohárkával, tisztítólag hat az erekre és kezeli a memóriát. Benéztem a szekrény aljába, ahol katonás rendben sorakoztak a szeszes italok. Elsőre egy száraz vörösboros palack került a kezem ügyébe, de a párom inkább édesbort szeretett volna, ezért kotortam tovább. Keresgélés közben találkoztam pecsenye- és félédes borokkal, aztán kirántottam egy Dankó édes vörösbort. Legyen meg a párom akarata, máris tekercseltem befelére a dugóhuzót.
Ha már az édesnél tartunk, a rádiót is áttekercseltem a Dankórádió adására, és így nótaszóra iszogattuk a nótakirály italát. Hamarosan következett egy ropogós Dankó nóta; a Pattogatott kukorica. Aki nem ismerné, annak elárulom, hogy arra aztán lehet ám mulatni, és ropni a táncot. Íme a szövege:
| Dankó Pista: | Pattogatott kukorica | ||
| Pattogatott kukorica, ica-rica haj! Ha megcsókol a galambom, nincsen semmi baj! Félre tőlem bánat, várom a babámat, Pattogatott kukorica, ica-rica haj! Csiga-biga, vaskarika, csiga-biga, haj! Agyoncsókol a galambom, jaj Istenem, jaj! Hadd csókoljon ej, haj! Meg ne álljon jaj, jaj! Csiga-biga, vaskarika, csiga-biga haj! |
.
Aztán iszogatás közben szebbnél szebb dalokat játszott a rádió. Egy igazi pünkösdi dalra vágytam, mert nem lehet hagyni Pünkösdöt a nótája és rózsája nélkül.
Vártam, a ***Piros Pünkösd napján imádkoztam érted*** című dalt. Az nem jött, de helyette egy még szebb, régi emlékeket felidéző dal következett a: Valahol egy kisfaluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.
A pünkösdi rózsákat én fényképeztem és hozzá illő szép dalt pedig a rádió közvetített mellé.
.
.
.
.
Bokor János - Valahol egy kis faluban ...
.
Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.
Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.
Valahol egy csöndes utcán, szomorúan álmodozva járok,
Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.
Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni.
Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.
Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,
Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.
.
