.
.
.
Szép rózsám van Székelyföldön,
az Isten is nekem szánta.
Húsz év óta a sóhajtásom
szerető szívébe zárja.
/:A szoknyája libben-lobban,
én Őérte de megszenvedtem!
Végre a szívemre zárom
a régi határon.:/
Útnak indul a honvédszázad,
Horthy Miklós katonája.
Erdélyország, a tündérország
a fiait hazavárja.
/:Szöges bakancs kippen-koppan,
a szívünk meg dibben-dobban.
Bémegyünk mi a Mennyországba,
Kincses Kolozsvárba!:/