A photograph of James Joyce at the piano, 1939, by Gisèle Freund.
.
.
Fordította: Gergely Ágnes
.
.................. | I .
Strings in the earth and air Make music sweet; Strings by the river where The, willows meet. .
There's music along the river For Love wanders there, Pale flowers on his mantle, Dark leaves on his hair. .
All softly playing, With head to the music bent, And fingers straying Upon an instrument. | I .
Ég-alján, föld fölött Lágy zene kél, Víz partján, fák között Pendül a szél. .
Hol víz fele hajlik az ág, Suhanj, Szerelem, Köntösöd őszi virág, Rőt lomb fejeden. .
Gördül a dallam Az álmosodó habon, S a kéz is halkan Siklik a húrokon. | |
.
..................... | II .
The twilight turns from amethyst To deep and deeper blue, The lamp fills with a pale green glow The trees of the avenue. .
The old piano plays an air, Sedate and slow and gay; She bends upon the yellow keys, Her head inclines this way. .
Shy thougths and grave wide eyes and hands That wander as they list — The twilight turns to darker blue With lights of amethyst.
| II .
Az alkonyégi ametiszt Mind mélyebb kékbe hull, Az utca fáin át fakó Zöld lámpák lángja gyúl. .
Dal szól a régi zongorán, Derűs, nyugodt, meleg, A sárga billentyűk fölött A kis fej megremeg. .
Sóvár, ijedt szem űzi még Az álmok dallamát — Az alkony éji kékbe hull Az ametiszten át. | |
.
........................ | III .
At that hour when all things have repose, 0 lonely watcher of the skies, Do you hear the night wind and the sighs Of harps playing unto Love to unclose The pale gates of sunrise? .
When all things repose do you alone Awake to hear the sweet harps play To Love before him on his way, And the night wind answering in antiphon Till night is overgone? .
Play on, invisible harps, unto Love, Whose way in heaven is aglow At that hour when soft lights come and go, Soft sweet music in the air above And in the earth below. | III .
Ha minden dolgok elpihennek, S magányod ég felé tekint, Ó, hallod, szél sír messze kint, S hárfák zengik a Szerelemnek: Felkél a nap megint? .
Szunnyad a táj, csak te vagy ébren, S a Szerelem, ki erre leng, Nyomán megannyi hárfa zeng, És antifóna száll a szélben A tovatűnő éjben. .
Zengj, láthatatlan hárfa, halkan, A Szerelemnek, míg az ég Kigyújtja útja fény-ívét, Szálljon puhán az édes dallam A földön szerteszét. | |
.
.