Fagyöngy
.
A fagyöngyöt őskelta papok használták a téli ünnepségek alatt, már Krisztus előtt kétszáz évvel is. Azért tartották ezt a növényt csodálatosnak, mert bár nem volt gyökere, mégis zöld maradt a zord téli hónapok ideje alatt. Az ősi kelták úgy hitték, a fagyöngy gyógyító képességekkel bír, ezért mérgek ellenszereként használták. Úgy gondolták termékenység ellen is jó, illetve segített elűzni a gonosz szellemeket. A növényt ekkoriban a béke jelképének tartották. A hiedelem szerint, az ókori Rómában, ha két ellenség útja egy fagyöngy alatt keresztezte egymást, azoknak le kellett tenni a fegyvert, és megölelni egymást. A skandináv országokan ezt a növényt Frigga, a szerelem istennőjével azonosították. Nagy valószínűséggel innen erred az az amerikai szokás, hogy a fagyöngy alatt állót meg kell csókolni. Akik így tettek, azokra hosszú boldogság és nagy szerencse várt a következő esztendőben.
.
.
.
Az angolszász hagyomány szerint, akik fagyöngy alatt csókot váltanak, azoknak a szerelme örökké tart. De honnan is ered ez a gyönyörű szokás?
.
A skandináv legenda szerint egyszer régen, még az idők kezdetén Odinnak, minden istenek atyjának és Friggnek a házasság istennőjének született egy gyermeke, Balder. Aki a tisztaság és a fény istene lett. Idővel gyönyörű fiatalemberré, délceg és daliás ifjúvá vált. Egyszer figyelmeztetést kapott, hogy az életére törnek.
Édesanyja Frigg kicsikarta minden élettelentől és élőtől kicsikarta a védelem ígéretét: nem bánthatja Baldert.
Ám a nagy védelmi hadjáratban elfeledkezett egyetlen növényről: a jelentéktelen fagyöngyról. Loki, az ártó isten kihasználta mulasztását, és a növényt maga mellé állította.
Egyszer csak elérkezett a végzetes nap. Bált rendeztek az isteneknek, ahol is a fő attrakció a sebezhetetlennek – hitt – Balderra lövöldözés volt. Egyszer csak a vak isten, Hod került sorra fagyöngyből készült nyilával, melyet nem meglepő módon Lokitól kapott ajándékba. A fegyver célba talált: befúródott Balder testébe, aki holtan rogyott össze a végzetes találattól.
A hőn szeretett Balder halála minden istent megrázott. Édesanyját, Frigget felhatalmazták, hogy büntesse meg kedve szerint a fagyöngyöt. A házasság istennője fájdalmában zokogni kezdett. Könnyei apró fehér bogyókká változtak a fagyöngyre hullva. Szomorú arcát valaki vigasztalólag megcsókolta hirtelen. Erre a megbocsátás tanújelét adva így szólt: „Senkinek nem okozhat a fagyöngy többé szenvedést! Mindenki, aki alá áll, lehetőséget kap, hogy egy csókkal tegyen tanúbizonyságot megbocsájtásáról és a szeretetéről.” és nagy szerencse várt a következő esztendőben
.
.
. 
