.

A nagy hajó békében a széllel,
Rásegítve a gőz erejével,
Délcegen dagadó vitorlával,
Déli tenger hűs vizében szárnyal.

Tenger tükrén napsugár míg játszik,
Szigetcsoport közeledni látszik.
Delfincsapat keringőzve táncol,
Míg csikóhal mesélget a tájról.

A közeli szigetekről gyorsan,
Elmondja a mondókáját sorban.
A Boldogság az odaát, túl van,
Ráktérítő választ csak el onnan.

Kormányos a kormánykerekénél,
Kiköt az Irigység szigeténél.
Muníciót vételeznek bátran,
Nem törődve irigyek hadával.

.

.

Búbánatnak szigeténél kérem,
Vidám szívvel elhajóznak szépen.
Mennek tovább bimbózó örömmel,
Elköszönnek a bútól közönnyel.

Temetett álmok emlékeképen,
Griffmadarak húznak át az égen.
Amott gyermekek zsivaja hallik,
Emitt Barátság szigete látszik.

Bár mindenki megállásra gondolt,
A kapitány szava szent, mást mondott;
Nem minden arany az, ami fénylik,
Lehet az csillogó sárgaréz is.

Hajózzunk az áhított szigetre,
Hol ránk vár az elveszett tündérke.
Ajándékot mit is tudnánk vinni?
Szép szót?! - Azt nem nehéz viszonozni!

.