Előszó
.
Lassan tizenkilenc esztendeje annak, hogy megláttam a napvilágot. Régen volt az is, hogy a betűvetést megtanultam s első verseim leírtam. Fátumom volt, hogy poéta legyek. Így láthatom, hogy a világ - bár nem mindig vagyunk a szerencse kegyeltjei, és sokszor nehéz dolog élni - tele van gyönyörűséggel. És sosem hiábavaló tenni, remélni, hinni. Külön-külön utakon járunk. Mindig azt mondották: az út azért van, hogy rajta menvén eljussunk valahová. Én azt hiszem, maga a vándorlás a legszebb, és a vándorlás maga a CÉL. | |||
| .................... | Sümegi Tamás 2011. Augusztus 5. |
