olajozottvillam

I

.

Strings in the earth and air

Make music sweet;

Strings by the river where

The, willows meet.

.

There's music along the river

For Love wanders there,

Pale flowers on his mantle,

Dark leaves on his hair.

.

All softly playing,

With head to the music bent,

And fingers straying

Upon an instrument.

I

.

Ég-alján, föld fölött

Lágy zene kél,

Víz partján, fák között

Pendül a szél.

.

Hol víz fele hajlik az ág,

Suhanj, Szerelem,

Köntösöd őszi virág,

Rőt lomb fejeden.

.

Gördül a dallam

Az álmosodó habon,

S a kéz is halkan

Siklik a húrokon.

II

.

The twilight turns from amethyst

To deep and deeper blue,

The lamp fills with a pale green glow

The trees of the avenue.

.

The old piano plays an air,

Sedate and slow and gay;

She bends upon the yellow keys,

Her head inclines this way.

.

Shy thougths and grave wide eyes and hands

That wander as they list —

The twilight turns to darker blue

With lights of amethyst.

II

.

Az alkonyégi ametiszt

Mind mélyebb kékbe hull,

Az utca fáin át fakó

Zöld lámpák lángja gyúl.

.

Dal szól a régi zongorán,

Derűs, nyugodt, meleg,

A sárga billentyűk fölött

A kis fej megremeg.

.

Sóvár, ijedt szem űzi még

Az álmok dallamát —

Az alkony éji kékbe hull

Az ametiszten át.

III

.

At that hour when all things have repose,

0 lonely watcher of the skies,

Do you hear the night wind and the sighs

Of harps playing unto Love to unclose

The pale gates of sunrise?

.

When all things repose do you alone

Awake to hear the sweet harps play

To Love before him on his way,

And the night wind answering in antiphon

Till night is overgone?

.

Play on, invisible harps, unto Love,

Whose way in heaven is aglow

At that hour when soft lights come and go,

Soft sweet music in the air above

And in the earth below.

III

.

Ha minden dolgok elpihennek,

S magányod ég felé tekint,

Ó, hallod, szél sír messze kint,

S hárfák zengik a Szerelemnek:

Felkél a nap megint?

.

Szunnyad a táj, csak te vagy ébren,

S a Szerelem, ki erre leng,

Nyomán megannyi hárfa zeng,

És antifóna száll a szélben

A tovatűnő éjben.

.

Zengj, láthatatlan hárfa, halkan,

A Szerelemnek, míg az ég

Kigyújtja útja fény-ívét,

Szálljon puhán az édes dallam

A földön szerteszét.