olajozottvillam

Hiába táncol éjszakán át,
Hiába van babája száz,
Tudom, hogy gyötröm minden álmát,
Vidám szívét emészti láz.
Hiába járja még a tangót,
Ha pezsgő gyöngye könny csupán.
A bánat ezerszer jajgatóbb,
A sok-sok pohár után.

Tudom, hogy egy szavamra jönne,
De szíve büszke és kevély.
Tudom, hogy egyre hull a könnye,
Ha feketén leszáll az éj.
Tudom, ha hallaná a dalt ma,
A régi dalt, szeret-e még,
Ölelő karomba omlana,
Minek ez a büszkeség...

Lesz maga juszt is az enyém,
Csak az enyém,
Csak az enyém!
Nincs egyebem, csak a remény,
Csak a remény, a remény.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
Kacaghat gúnyosan ma még felém!
Lesz maga juszt is az enyém,
Csak az enyém,
Az enyém!

.

Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

BLR:
Volt amikor azt hittem, hogy nincs ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt, én csak tovább írom a dalt!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

Emlékszem, egész mást akartam, ez előtt 10 évvel,
Akkor még azt hittem, bárkivel elbánok fél kézzel,
Kellett egy évtized, hogy rá tudjak jönni,
Hogy ami meg fog ölni, az nem a többi ember,
Hanem az én-központú rendszer, amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe! És nézd meg: hogy mit adott most az Isten,
Mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt amiben hittem!

Kellett volna a sorstól, egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!

De nem volt senki, aki példát mutatott volna,
Apám régen elment, anyám meg mond meg, minek is szólna,
Mikor úgy is tudja hogy a fia az, csak egy önpusztító barom,
Ha kell 100 fokon égek, és a véleményt mind le szarom!

És hiába van pénz a zsebemben, ha szálka vagyok a szemedben,
Nektek írtam a dalokat, úgyhogy jusson eszedbe:
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!

Nem kell hogy arról szóljon minden nóta, mekkora raj vagyok,
Nem kell hogy azt hidd: én bármit, bárhol megkapok!
10 éve próbálok, ugyan az a srác lenni,
De megváltozott a világ, én is megváltoztam... ENNYI!

.

Ref.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen,
Össze futnánk, egy másik Életben!

.

.

Weöres Sándor: A kutya-tár

.

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

.

Most és örökké, maradj enyém.
Most és örökké, szeretlek én.
Ne kelljen többet mondanom, ezt tőlem most ne kérd,
E két szót adom néked én, szerelmedért.

Az életünk rohan, s minden percért kár,
Ne várjál túl sokat, ne tétovázz.
Ha végre eljő, kire régen vársz,
Ne hagyd, hogy elmenjen, így szólj hozzá:

Most és örökké, maradj enyém.
Most és örökké, szeretlek én.
Ne kelljen többet mondanom, ezt tőlem most ne kérd
E két szót adom néked én, szerelmedért.

Most és örökké, maradj enyém.
Most és örökké, szeretlek én.
Ne kelljen többet mondanom, ezt tőlem most ne kérd
E két szót adom néked én, szerelmedért.

Ha bánat törne rád, egy éjszakán,
Emlékezz arra csak, mit is mondtál
Szerelmem elkísér, s vigyáz majd rám
Csak ennyit mondj nekem, így szólj hozzám:

Most és örökké, maradj enyém.
Most és örökké, szeretlek én.
Ne kelljen többet mondanom, ezt tőlem most ne kérd
E két szót adom néked én, szerelmedért.