Képek Psota Irén művésznőről

.

.

.

Zeneszerző: Berki Géza

Szövegíró: Brand István

Sötétség tört utat szívemben,

Ne égjen fény, had legyen sötétben

Óh mit tehetnék, mi mást

Elmentél

.

Ha látom az ég, milyen csodás kék,

Hogy minden oly szép, úgy kell a sötétség

Óh mit tehetnék, mi mást

Elmentél

.

Ne lássam a könnyeidet, amíg távol élsz

Kit zavar, hogy eljön a nap, mikor vissza térsz.

.

Sötétség tört utat szívemben,

Ne égjen fény, had legyen sötétben

Óh mit tehetnék, mi mást

Elmentél

.

Ne lássam a könnyeidet, amíg távol élsz

Kit zavar, hogy eljön a nap, mikor vissza térsz.

.

Sötétség tört utat szívemben,

Ne égjen fény, had legyen sötétben

Óh mit tehetnék, mi mást

Elmentél, mi mást

Elmentél ...

Egész nap esett az eső, ki sem lehetett mozdulni a lakásból. Azon gondolkodtam, mit kezdenek magukkal azok az emberek akiknek olyan hobbijuk van, amit a szabadban lehet űzni. A horgászok biztos nem mennek ki a vízpartra, vagy a vadászok erdőre, mezőre. Akiknek szabadtéri fellépésük van, azok megszívják.

Ahogy így agyalok, beötlik, hisz nekem nincs is. Létezhet olyan személy, akit hidegen hagy a hobbi? Én világ életemben szabadban dolgoztam és dolgozok hóban, fagyban, rekkenő hőségben, esőben szélben. Mikor holt fáradtan haza érek egyáltalán nem kívánkozok ki a szabadba, örülök, ha leülhetek az asztal mellé, vehetek magamhoz meleg kaját - persze, ha főz a ház asszonya - majd kiolvashatom a kedvenc sajtómat. Élem az őszülve korosodó, bogaras és szőrszálhasogató emberek hétköznapi életét.

Valamikor nem így volt. Gyerek koromban gyűjtöttem a csokipapírokat, majd a gyufáscímkéket. Jó darabig bélyegeké volt a főszerep. Iskolás korban jött a zenekarok és a focicsapatok utáni imádat. Én a Vasasnak szurkoltam, kedvenc zenekarom a Metró volt. Mások az együttesek közül az Illést, Omegát, a csapatok közül a Fradit, Honvédot, Dózsát kedvelték. Persze a felsoroltakat én sem utáltam. Aztán volt fociláz és számháborúzás, majd a kiserdőben a harcászkodás. Csapatokat alakítva egymás ellen küzdöttünk fakardokkal ... Később mikor már volt rádiónk zenét hallgattam, a család a magyar nótát és népdalokat én a táncdalokat. Este a Luxemburg adót, ahol a külföldi slágerlisták helyezett számai mentek, később a Szabad Európa rádión pedig a Teenagger Partit és a Délutáni Randevút, ahol megismertem a külföldi együttesek menő számait... Jött a tévés korszak a sorozatokkal Tenkes, Gyökerek, Onedin, Dallas, Szomszédok stb. Aztán jött a mozi, szinte minden amerikai filmet megnéztünk.

A házasság után jött az újabb hobbi, a gyűjtögetés. Gyűjtöttünk bútorra, lakásra, autóra, új ruhára, cipőre mit mondjak még. Majd jött a gyermek, na akkor lett egy újabb hobbim a Matchbox gyűjtögetés, aminek talán jobban örültem mint a fiam. Ezek a kisautók még ma is meg vannak a pincében egy zsákban.

Mostanában szeretek kutakodni az interneten és keresni rég nem hallott dalokat, verseket, írományokat, amiket alkalom adtán beteszek a blogomba. Most villant be, hogy erre az elfoglaltságra is rá lehetne fogni, csak úgy egyszerűen, hogy Hobbi. Ma nagy öröm ért a kutatgatás során, ráakadtam a Sötétség című dalra, amit több mint harminc éve nem hallottam. Na, ebből kifolyólag világosodtam meg. A blogolás és netezés is HOBBI, legalább is addig amíg nem okoz függőséget.

József Attila - Kései sirató

.

Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.

.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

.

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

.

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.

1935 / 1936. december

.

.

.

.

.

.

.

.

.

..

Egy jámbor szeretni való fa vagy bokor is tud rosszat cselekedni, akár egy rossz gyerek.

A bodzafa az anyósom kertjének kerítése mellett a szomszéd felől fogamodott meg. Egy darabig szép is volt, csak mikor visszanyestük akkor vettük észre micsoda pusztítást végzett. Már több éve nyesegetjük, de sajnos mindig újra hajt és erősödik, egyre jobban hasogat.

A szomszédnak kellett volna kiírtania még mikor kisebb volt. Mára annyira szétrombolta a kerítést, hogy további bolygatásra az összedőlés sem kizárható.