Utazás mesekopterrel
.
Magasba emelkedtek a légi vitéz mesekopterével a zátonyra futott csónak utasai, valamint kis játékmacijával a bevárt tündérke. Egy tiszteletkör megtételével búcsúztak el meghitt otthonuktól. Selyemkendő lobogtatással, páratlan füstcsík kibocsátással húztak el Mesepatak fölött, majd ráálltak a program szerinti légi folyosóra. Céljuk az volt, hogy a Vadruca korridort követve utolérjék azt az óceánjáró hajót, melyet Tavasztündér felkutatására indítottak tengeri útjára. Emelkedésük során madárrajok üdvözölték őket. Voltak köztük szajkók, daruk és gémek, ki tudja mi nevű cifra tollú repülő lények, míg el nem érték az utazási magasságot. Ebben a tartományban fordított vé alakban vadlúd csapatok szálltak. Örömmel vették, gágogással jelezték, hogy nem zárkóznak el az együtt utazás közös élményétől. Joe kobold belavírozott a rucák által bezárt vákuumos térbe, majd átkapcsolta a mesekoptert lopakodó üzemmódba. Megváltás volt számukra a motorzaj megszűnése, újra hallhatták egymás hangját, tudtak egymással kommunikálni, szálltak a széllel, beszélgettek egymással és a gágogó madarakkal. A legnagyobb megváltás mégis az volt, mikor megpillantották a végtelen tengeren a hajót, melyhez minden pillanat közelebb vitte őket.
- Hollári hohó! Jé ott egy hajó! - Kurjantott a póni, patkós lábával a győzelem jelét próbálta karcolni.
- Ó Te mesebeli ló, én azt is látom, hogy ez csodahajó! - Imígy szólt a mackó. - Szálljunk le, matróz akarok lenni mint Foxi Maxi!
- Csitt, majd sikeres landolás után ünnepeljünk! - Intett csendre a póni gazdája Skyppy tündér. Tündértársa pedig Teddykét regulázta.
- Majd akkor lehetsz Foxi Maxi, ha én Teréz anya leszek.
- Csigavér! Most jött el az én időm! - Szólt Joe kobold és lekattogtatta a leszálláshoz szükséges morzejeleket, fogta a hajóról visszatérőket, majd leszálló pozitúrába helyezte a robotpilótát. Rögtönzött tűzijátékkal köszönt el a jóságos vadlúd alakulattól, miközben a mesekopter becserkészte a hajón kialakított leszállópályát, halk nesszel, alig hallható döccenéssel szálltak le a taton. A sikeres leszállást követően ünnepélyes fogadtatás vette kezdetét, erre már előre készültek a hajón a fedélzetmester közreműködésével. Elsőként tündérzenekar játszotta el Tündérország himnuszát, majd mazsorettek következtek, a sort úttörőtündérek dalárdája zárta. Éneküket átvette a hajó személyzete és legénysége, az utasok többsége is rátalált a dallamra, nótájukat a közeli szigetvilágban is hallották:
.
Óceán közepe náddal van kerítve,
Óceán közepén száz rózsa ültetve.
Száz rózsa levele ősszel mind lehull a vízre,
Elveszett tündérünk most jutott eszünkbe.
.Előkerült a kapitány, aki szívből köszöntötte a jövevényeket. A nagy örömre való tekintettel minden személy részére kiosztatott egy ezüst gyűszűt. Minden tündér és utas kísérő gyűszűjébe a személyzet egy mütty rumot öntött és ezzel koccintottak a találkozásra és a további út sikereire. E hangyányi italocska egyben a tengeri betegség elleni védőszérum szerepét is betöltötte. A kapitány tündérmentő érdemérmet osztott ki az újonnan érkezőknek. Joe kobolddal még egy gyűszűnyi müttyel koccintottak, mellyel egyúttal egy rögtönzött bál is kezdetét vette. Ezen találkozhattak egymással rég nem látott tündértársak, ehettek-ihattak kedvükre, új ismeretségek is szövődhettek és akiknek mulatni, táncolni szottyant kedvük, azok rophatták a táncot kivilágos virradatig.
Koboldunk is feldobódott hangulatba került, pláne akkor, mikor egy szép sudár tündér lány melléje lépett és megríkatta a hegedűjét. Eszébe juttatta fiatalságát a muzsikaszó, mulatós kedvét nem rejtette véka alá, nem tagadta meg vidéki vagány csávó mivoltját. Magasba emelt kupicával, rá is zendített legkedvesebb nótájára:
.
Én vagyok a falu rossza egyedül, csak nekem hegedül, e tündérprímás ...
Joepapes
.
